Bol krásny letný deň, teda skôr to bolo letné ráno a Majka s Maxíkom ešte spali. Aspoň to tak vyzeralo. Maxíkova perina sa nadúvala a spopod nej sa sem-tam ozvali také podivné zvuky - ako keď dedko Paťko reže drevo svojou ručnou pílkou. Dedo totiž tvrdí, že motor má mať auto, vlak a loď, ale nie pílka alebo bicykel. Ale Majka, tá sa ani nepohla. Keď sa na nich spoza okna pozeral Kaško, náš veselý dúšik, pomyslel si, že spinkajú ako také... ako také... a zrazu si to všimol.
„Maja,“ szólította meg Kaskó csendben.
„Igen?“ válaszolt Maja fáradtan, alig nyitott szájjal.
„Te nem alszol?“ Kaskó lehuppant az ágy szélére.
„De, alszom,“ mondta Maja, de nem túl meggyőzően.
„Maja, dehát látom,“ súgta Kaskó, hogy Maxit nem ébresszék fel, „mutasd csak magad.“
Majka sa otočila a Kaško skoro spadol na svoj dúší zadok. Bum, ozvalo sa vedľa postele. Tak nielen skoro, ale aj naozaj spadol.
„Maja, mi van veled?“ kérdezte döbbenten Kaskó, Majkára nézve.
Maja szeme ugyanis teljesen vörös volt, a haja is, hát olyan furcsán nézett ki, mintha.....
„Már harmadik napja nem tudok elaludni,“ vallotta be végül a kislány.
„Miért?“ kérdezte Kaskó és készen állt segíteni rajta.
„Azt nem tudom,“ mondta Maja és a hangján már hallatszott, hogy nemsokára elsírja magát.
„Majácska, ne sírj,“ nyugtatta finoman Kaskó, „majdcsak rendbejön.“
,,Už som skúšala všetko,“ zasmoklila Majka a sadla si na posteľ.
„Uuááááááá,“ hangzott a szomszéd ágyból. „Jó reggelt, Maja és Kaskó.“
„Jó reggelt, barátom,“ mondta Kaskó kicsit mérgesen.
Az éppen hogy csak magához tért Maxi ránézett és álmosan kérdezte:
„Elkövettem valamit?“
„Hát így törődsz te a kishúgoddal?“ simogatta meg Maja haját Kaskó.
„Hiszen én csak tegnap éjjel érkeztem meg a kéthetes táborból!“ Maxi nem értette.
„Aha,“ szólt Kaskó elnézően, de addigra Maxinak is feltűnt, hogy Maja milyen nyúzott.
„Maja, mi van veled?“
„Nem tud elaludni, segítenünk kell neki,“ jelentette ki Kaskó határozottan.
„De hogyan?“ kérdezte Maxi és máris kipattant az ágyból.
„Én már mindent megpróbáltam,“ panaszolta Maja.
„Mindent biztosan nem!“ szólt Kaskó elszántan. „Tíz percetek van rá, hogy felöltözzetek és hozzatok magatokkal valami ennivalót.“
„És hová megyünk?“ kérdezte Maxi és Maja türelmetlenül, amíg öltözködtek. Vagyis inkább csak Maxi kérdezte hallható szóval, Maja csak a fáradt pillantásával.
„Ideme na Zemplín,“ oznámil Kaško a už sa aj poberal.
„Hogy hová?“ kérdezte Maja fáradtan.
„Skoro k moru,“ zopakoval pomaly Kaško.
„Vagy úgy, abban benne vagyunk,“ és a gyerekek gyorsan magukra kapták a ruhát és csomagoltak útravalót. Pár percen belül már készen is álltak. Kaskó addig a szobában mormogott valamit, és úgy tűnt, mintha dudorászna is.
„Kaskó, készen vagyunk,“ jelentették a megmosakodott, összecsomagolt és felöltözött gyerekek.
„Még nem,“ torpant meg hirtelen a szellem.
„Elfelejtettél repülni?“ nézett rá Maxi a barátjára meglepetten.
„Azt nem, de elfelejtettem egy varázsigét,“ Kaskó úgy állt az ajtóban, mint akit odaszögeztek.
„Egy elalvós varázsigét?“ kérdezte Maja kétségbeesetten és egy kicsit megroggyant a térde.
„Olyan nem ismerek,“ nézett Kaskó Majára bánkódva.
„Milyen varázsigét felejtettél hát el?“ csatlakozott Maxi is egy kérdéssel.
„Egy ébresztő bűbájt,“ suttogta rémülten Maja.
„Olyat ismerünk mi is,“ mondta Maxi olyan magabiztosan, hogy Kaskó meg is lepődött.
„Igazán?“ Kaskó nem győzött csodálkozni, hogy mikor és hol találhatták meg a gyerekek Haravara Birodalom varázskönyvét.
„Ühm,“ bólogatott Maja is, aki pedig olyan állapotban volt, hogy még füllenteni se bírt.
„Tak sem s ním!“ vyzval kamošov Kaško.
Erre a gyerekek olyan hangokat adtak ki, mint a vekker az anyukájuk ágya mellett, az ébresztő a karórán, a mobilban és végül még kukorékoltak is.
„Elééééég!“ dugta meg a kényes szellemfülét Kaskó. „Én a Benjámin varázsigéjét keresem.“
„Hogy kiét?“ a gyerekek megérezték a kaland szagát, és ettől Maja is magához tért egy kicsit.
„Gyertek ide hozzám, és mindjárt meglátjátok,“ adta ki a parancsot Kaskó.
Deti prišli ku Kaškovi, on ich zobral k sebe a už leteli. Leteli preto, lebo nemali čas. Inak by sa na to miestečko dostali pohodlne aj vlakom či autobusom. Za pár sekúnd boli na divnom mieste.
„Hát ez miféle hely?“ kérdezte Maxi óvatosan, miután leporolta a nadrágját, mert a földreszállásnál a bal térdére esett.
„Ott egy vár,“ mutatott a domb felé álmosan Maja, összeszedve minden maradék erejét.
Kaskó egy fura négyszögletű torony felé iramodott.
„Čo to je za hrad?“ nedočkavo sa pýtal Maxík a pritom dobiehal Kaška.
„Toto je Viniansky hrad,“ oznámil sucho Kaško ako nejaký sprievodca po pamiatkach, ktorý tu už bol tisíckrát.
„Aha, és mit keresünk mi itt?“ szólalt meg újra Maja, már frissebb hangon.
„Mi itt az én ötödunokatestvéremet, Benjámint keressük,“ mondta Kaskó, és meg sem állt.
„On vie určite nejakú skvelú uspávanku a tú mi zaspieva,“ zatvorila oči Majka a predstavovala si, ako jej duch spieva uspávanku do uška.
„Benjámin a legnagyobb álomszuszék a szellemek között,“ nevetett Kaskó.
„Vagy úgy,“ Maja kicsit elkomorodott.
„Preto ho všetci voláme Benjamín, aj keď má šesťstopäťdesiattri rokov,“ neprestal sa smiať Kaško, akoby pred sebou videl kreslený vtip.
„Mennyi?!“ Maxi hitetlenkedve kiáltott fel.
„Hatszázötvenhárom!“
„No teda,“ Majka si predstavila, čo všetko už videl a zažil.
„Igen ám, de abból ..... kábé négyszázötven évet átaludt,“ számolta ki Kaskó.
„Takže má len...“ teraz sa zamyslela Majka, „asi tak...“
„Körülbelül száz éves,“ segített Maxi a számolásban.
„És egy szellem esetében az naaagyon kevés,“ magyarázta Kaskó.
„Azt meghiszem,“ mondta Maxi elismerően.
„Tu na Vinianskom hrade má svoju spálňu,“ žmurkol jedným očkom Kaško.
„Hol?“ nézett körül Maja.
„Niekde v pivnici,“ rozhliadal sa Kaško.
„A to už prečo?“ nechápal Maxík, ako si niekto môže urobiť spálňu v pivnici.
„Azért, mert ez a vár már mintegy 700 éve itt áll,“ kezdte Kaskó.
„Aha,“ nyugtázta Maxi és a szép romokat nézegette.
„A asi viete, že pred takými 800 rokmi prišli do Haravary takí bojovníci, ktorí všetko zapálili a vyplienili,“ pokračoval v prednáške Kaško.
„Tényleg?“ kerekedett el Maja szeme.
„Veru, a tak si vtedajší kráľ povedal, že musí postaviť viac hradov, ale už nie z dreva, ako sa stavali dovtedy, ale z kameňa,“ poklepal po najbližšom hradnom kameni Kaško.
„Azelőtt fából építették a várakat?“ kérdezte Maxi és elképzelte, hogy néznének ki a romok, ha fából lennének.
„Samozrejme, ale keď sa zistilo, ako ľahko sa dajú dobyť, začali ich stavať z kameňa, ako tento Viniansky,“ hovoril Kaško a stále niečo hľadal na zemi a pod kameňmi.
„Aha,“ zamyslel sa Maxík, „ale stále nevieme, prečo by spal Benji v pivnici.“
„Nos talán azért, mert alig épület fel a vár, máris újabb harcok jöttek és leégett,“ tárta szét a karját Kaskó.
„Hát persze, ez a várak sorsa szerte a világon,“ állapította meg Maja tárgyilagosan, majd elővette a papírt, a színes ceruzáit és elkezdte lerajzolni a várat.
„Nade aztán újra rendbe hozták,“ tette hozzá Kaskó, kutakodás közben, mintegy mellékesen.
„Hát nem úgy tűnik,“ gúnyolódott Maxi.
„Valóban nem,“ egészítette ki Maja, „de így is csodaszép, nagyszerű hely egy piknikezéshez, túrázáshoz, találkozókhoz, pihenéshez, vagy akár a szabad ég alatt alváshoz.
„Csakhogy Haravarában háromszáz évvel ezelőtt egy felkelés tört ki.“
„A szlovák nemzeti!“ rikkantott Maxi, mert eszébe jutott, amit az iskolában tanultak.
„Nem, úgy hívták: rendi felkelés és annak egy részét a barátunk, Rákóczi Ferenc vezette.“ František II. Rákoci.“
„Igen, az aki Törökországba menekült,“ csillogtatta meg memóriáját Maja.
„Ez a vár pedig Rákóczi barátaié volt, vagyis a császár nemigen szerette.“
„És meg is vagyunk.“
„És ahogy már sejtitek, helyesen,“ magyarázta tovább Kaskó, „a császár leromboltatta!“
„És mi van azokkal a pincékkel, amiket keresünk?“ kérdezte Maja és diadalmasan befejezte az első rajzát.
„Azok még korábban épültek, és mind a mai napig ott vannak,“ Kaskó közben tovább törte a fejét, hogy juthatnának oda.
„Ott kiváló a hőmérséklet,“ Kaskó hangja mintha elhalkult volna, „oda raktak el különféle dolgokat,“ folytatta Kaskó a földön tapogatózva.
„Mit keresel pontosan?“ Maxi nem bírta tovább és megkérdezte.
„Ezt!“ ragyogott fel a szellem szeme.
„És ez mi?“ a gyerekek nem értették, mit talált.
„Kulcs,“ mutatott rá Kaskó a kulcscsomóra.
„Milyen kulcs?“ még mindig nem értették, Kaskó mire céloz.
„Ez ennek a várnak a kulcsa, egy párat a régészek is találtak és a múzeumba vittek, de ez itt maradt a földben és segít megtalálni Bendzsit.“
„Hogyan?“ kérdezte Maxi és elkezdte összeszedni Maja színeseit.
„Régi csempét kell keresnünk,“ nézegette Kaskó a falakat.
„Itt, itt van néhány!“ kiáltotta Maja.
„Pont ezekre gondoltam,“ Kaskó megörült és megsimogatta Maja haját.
„Ezek vajon mit tudnak?“ méregette Maxi a csempéket, de nem látott rajtuk semmi különöset.
„Moment,“ povedal Kaško a začal ich skladať k sebe ako puzzle a pritom si mrmlal:
„Egy darab, egy részlet, mi lesz a képen, nagy kapu, várkapu, nyílj csak ki szépen.“
A zrazu sa to stalo. Blízko tej hranatej veže, ku ktorej bežali a ktorá je najvyššia na Vinianskom hrade, sa otvorila zem a oni vleteli s Kaškom dnu. Na posteli pod zemou spal akýsi duch.
Kaško zobral ďalšiu kachličku a mrmlal:
„Obraz k obrazu, obraz k obrazu, zobuď sa odrazu!“
„Uuuuuuaaaaaauuuuu,“ otvoril oči duch Benjamín a hneď, ako uvidel Kaška s Majkou a Maxíkom, sa usmial.
„Kaskóóó!“
„Bendzsi!“ szólt Kaskó és egymás nyakába borultak, amolyan fura szellem-módon.
„Mit keresel itt?“ kérdezte és akkorát ásított, hogy akár harminc legyet is be tudott volna kapni.
„Segítségre van szükségünk,“ bökte ki Kaskó minden előzetes felkészítés nélkül.
„Aha, hát ez tetszik! Alig dőlök le egy kicsit szunyókálni, és valaki máris a segítségemre szorul?“ kérdezte Bendzsi és újra ásított.
„De mi…“ Maxi nem tudta befejezni a mondatát.
„És miért vagytok olyan fura ruhákban?“ nézte meg őket jobban Bendzsi.
„Hogyhogy fura?“ kérdezte Maja, szinte sértődötten.
„Hát olyan fura és kész,“ Bendzsi nem talált jobb szavakat.
Až vtedy si všimli, že Benji má na sebe šaty, aké dnes nosia len herci v divadle, keď hrajú nejakú hru z minulosti.
„Úgy tűnik, kicsit tovább aludtam,“ elmélkedett Bendzsi.
„Maja nem tud elaludni,“ kezdte magyarázni Kaskó.
„Vagy úgy! Hát annak én vagyok a legnagyobb szakértője az egész világon!“ húzta ki magát délcegen az álomszuszék szellem.
„To som rada, lebo aj ja som bola, ale akosi už nie som,“ zažiarili očká Majke.
„A jó alváshoz a legfontosabb a mozgás,“ kezdte Bendzsi osztani a tanácsait.
„Akože sa mám prevracať v spánku?“ trochu neveriacky skúšala Benjamína Majka.
„Dehogy! Gyertek!“ kiáltott egyet Benjámin, és úgy kipattant az ágyából, mint egy rakéta.
„És hová megyünk?“ kérdezte Kaskó, amikor már megfogta a gyerekek kezét.
„Csak ide ki, a vár udvarára,“ mutatott felfelé, a fény felé Benjámin.
Kimentek, lenéztek onnan és nem győztek betelni a látvánnyal.
„Milyen gyönyörű,“ suttogta Maja.
„Bizony az,“ erősítette meg Maxi is.
„A várból csodás kilátás nyílik a mi haravarai tengerünkre, a Széles-tóra és a tengeri fővárosra, Nagymihályra,“ sorolta Bendzsi.
„Nagyon szép, de hogy fogok ettől elaludni?“ Maja nem értette.
„Az elalváshoz kell néhány dolog,“ kezdte az előadását az álommester.
„Mik ezek?“ Maja elő is vette a jegyzetfüzetét.
„Szép dolgok, hogy megnyugodjunk és lelassítsuk a légzésünket,“ kacsintott Bendzsi és úgy vette a levegőt, mint egy guru.
Így hát csak álltak ott, ki-be fújták a levegőt, gyönyörködtek a tájban, Maxi már kezdett hunyorogni, Kaskó még horkolni is, de Majával nem történt semmi.
„Semmi?“ Kérdezte Bendzsi Majától halkan.
„Semmi,“ suttogta Maja szomorúan.
„Akkor elkell mennünk a szőlészetbe,“ ezúttal Bendzsi kacsintott Kaskóra.
Erre már Kaskó és Maxi is magukhoz tértek.
„Bendzsi,“ dörzsölte meg a szemét Kaskó, „de ők még csak gyerekek, nem ihatnak alkoholt, tudod, hogy mi szellemek, azt szeretnénk, ha a felnőttek se innának.“
„Ezt tudom, csak azt nem értem, mi itt a gond,“ Bendzsi értetlenül bámult mindhármukra, mert ők meg úgy néztek rá, mint egy gonosztevőre.
„Szőlészet, azt mondtad, a szőlészetbe viszel minket,“ emlékeztette Maja.
„Itt a vár alatt van az egyik legszebb szőlőültetvény és szőlészet.“
“Még mit nem,“ csóválta a fejét Maxi.
„Hát persze,“ jutott eszébe Kaskónak, „már vagy 200 éves és kiváló mustot készítenek itt.“
„Az meg mi?“ Maja már nem is durcás volt, hanem kíváncsi.
„To je super zaspávací nápoj z hrozna,“ ožil Benji a Kaškovi začali tiecť dúšie slinky.
Alig fejezte be Bendzsi a mondatot, már ott is termettek a vár alatt szőlészetben és a finom nedűt kóstolgatták.
„Nos, milyen?“ érdeklődött Bendzsi.
„Finom, de még mindig semmi,“ mondta Maja halkan és kicsit félénken.
„Próbáltuk már a szépségeset, az egészségeset, itt a mozgás ideje,“ vigyorgott Bendzsi a bajsza alatt és elkapta a kezüket. „Repülüüüüüünk!“
Preleteli malý kúsok cesty a boli pri nádhernom jazere, kde sa premávali vodné bicykle a plavci. Na plážach okolo ležali opaľovači a opekači si na mnohých miestach opekali dobrôtky.
„Vagyis a sült szalonna segít majd elaludni?“ kérdezte Maja bizonytalanul, habár a hely nagyon tetszett neki.
„Talán segítene, de valószínűleg nem közvetlenül elalvás előtt,“ tette hozzá Kaskó.
„Akkor mit fogunk itt csinálni?“ akarta tudni most már Maxi is.
„Mozgás, mozgás!“ kiabálta Bendzsi, de senki se tudta, mit akar ezzel mondani.
„Vagy úúúúgy!“ rikkantotta Kaskó, és máris felkapta szellem-fürdőruháját, és ebből már a gyerekek is megértették.
Egy pár perc múlva már a vízben hancúroztak, pancsoltak, mint valami fókabébik, akiket több évyni fogság után engedtek újra a természetbe.
„És ez mi?“ kérdezte Maja tágra nyílt szemmel. Maxi még a saját is eltátotta, úgy tűnt, be sem tudja zárni.
„Ez a vitorlázás,“ mutatott Benji a vízen úszó hajókra és közben furán ide-oda ringatta magát.
„Ez az a mozgás,“ értette meg Kaskó, „amely úgy el fog fárasztani, Maja, hogy már hazarepülés közben el fogsz aludni.“
„Jachting sa netrénuje len tak niekde. V Haravare je to jedno z mála miest, kde môžeš jachting trénovať,“ pomaly hovoril Benji a pritom naťahoval plachtu na akúsi tyč.
„Akkor máris kezdem!“ rikkantotta Maja tettrekészen.
És egy kis idő múlva Maja és Maxi már a Vinnai-tó vizén voltak, egy edzővel, aki nem értette, hogy lehetnek a gyerekek ilyen ügyesek már elsőre. Azt ugyanis nem látta az edző, hogy Maxi mellett Kaskó, Maja mellett pedig Bendzsi szellem is ott ült, vagy repkedett és fújta, fújta a vitorlát.
Több órán át szórakoztak ezzel, és amikor aztán Maja és Maxi kijöttek a partra, a két szellem Maját figyelte.
„Semmi,“ mondta vállát rándítva Maja és a szeme még nagyobbra nyílt.
„Akkor már csak egyetlen lehetőség van,“ mondta Benjámin titokzatosan.
„Aká?“ vyskočil zo zeme Maxík a bol pripravený pre sestru urobiť čokoľvek.
„Meg kell találnunk azt a csodatevő gyógynövényt, amelynek illata első szippantásra eltünteti a stresszt,“ kopogtatta meg Bendzsi a homlokát.
„De melyik ez a növény?“ figyelt fel Kaskó.
„Ezért a szellemek és később az emberek elődei párnákba tömték, és a párnákat a szekrénybe, a ruhák közé is tették, de főként oda, ahol nyugalomra vágytak vagy csak egyszerűen egy kicsit meg akartak pihenni,“ magyarázta Benji.
„Még mindig nem tudom, miről van szó,“ gondolkozott erősen Kaskó, egy pillanatra úgy tűnt, hogy még a feje is gőzölög tőle.
„Ez egy olyan növény, amely begyógyítja a sebeket....“ Bendzsi még egy kicsit incselkedett velük.
„Lándzsás útifű!“ kiáltott fel Maja.
„Nie,“ smial sa Benji z toho, ako sa trápia.
„Akkor.....“ elmélkedett Maxi...
„És amikor valakinek hullik a haja, akkor abban is tud segíteni,“ próbált utalni Bendzsi a megfejtésre.
„Hát nem semmi csodatevő ez a valami,“ suttogta Maxi.
„És természetesen az alvásban is segít. Ezt a növény szerte a világon olajokban áztatva, párnákba tömve használják az emberek elalvás előtt....“
„Elég már, ne csigázz bennünket tovább!“ fogta könyörgőre Kaskó.
„Levendula!“ mondta ki diadalmasan Bendzsi.
„Szuper!“ derült fel Kaskó arca.
„Csak azt nem tudom, hol találhatnánk levendulát itt a Vinnai-tó közelében,“ hűtötte le a lelkesedést Bendzsi.
„Nem vagyunk messzire,“ lepte Kaskó Bendzsit.
„Hogyhogy?“ Bendzsi nem tudta, hogy értse.
„Amíg te aludtál, néhány kedves ember egy levendulás kertet létesített itt a közelben.“
„Itt, Haravarában?“ Bendzsi szeme erre úg kikerekedett, mintha már 30 éve nem aludt volna.
„Itt, a kanyarban,“ nézett Kaskó Majára széles vigyorral.
„Pompás,“ nyugodott meg Maja.
„Je to najväčšia levanduľová farma v Haravare, ba dokonca široko-ďaleko a nájdeme ju v Trnave.“ vysvetľoval Kaško.
„De hiszen Tarna egyáltalán nem Haravarában van,“ mondta csalódottan Maja.
"Tarna Ledabolo országában van" tette hozzá Maxík.
„Dehogynem, Tarna a Laborc partján fekszik,“ okította őket Bendzsi földrajzból.
„Akkor lássuk!“ kiáltott Maja vígan.
Prišli na krásnu farmu, kde práve dorastala levanduľa, všade bola božská vôňa a vo vzduchu lietali včielky. Maxíkovi trošku začali stekať slinky po bradičke, lebo si predstavil chuť levanduľového medu, Benji, ten sa tri krát nadýchol a hneď zaspal, no a Kaško sa pozrel okolo seba a ukázal smerom k farme.
A gyerekek is közelebb mentek és szóba elegyedtek a farm gazdáival, akik nagyon kedvesek és mosolygósak voltak. Amikor a két testvér megkérdezte, tudnak-e valamit, ami segít az elalvásban, természetesen tudtak. Az otthonukba is meghívták a kis csapatot és ott sok-sok levendulás termékkel adtak a két testvérnek: levendula cseppeket, olajat, szörpöt, krémet és illatpárnákat. A gyerekek hálásan megköszönték a kedvességüket és még sétáltak egy jó nagyot a gyönyörű virágok között, aztán elindultak hazafelé.
Este meggyújtottak egy levendulás illatgyertyát, Maja feje alá egy levendulás párnát tettek és mire Kaskó megfőzte a levendulás teát, már mindketten mélyen aludtak. Így hát Kaskó lehuppant egy bögre teával a szárítókötélre és addig kortyolgatta, mire ő is álomra szenderült.
